Une vie

Ma van a 43. Ilyenkor az ember mérlegel, emlékezik, megsirat, ünnepel, örül, hogy egy napig mindenki rá gondol. Meg dolgozik. Meg mosolyog, meg megköszön és jókedvű és vizsgáztat és értékel, dolgozatot irat, órákat tart, aktivizálja magát. Aztán érkezik egy e-mail, amit igazándiból nagyon – nagyon várt és a dohánybolt előtti parkolóban elolvassa és elkezd sírni,… Tovább »

” Le bonheur, en partant, m’a dit qu’il reviendrait.“Jacques Prévert Le bonheur, en partant, m’a dit qu’il reviendrait…Que quand la colère hisserait le drapeau blanc, il comprendrait…Le temps du pardon et du calme revenu, il sauraitRetrouver le chemin de la sérénité, de l’arc-en-ciel et de l’après…Le bonheur, en partant, m’a promis de ne jamais m’abandonnerDe… Tovább »

Franciaország kvázi a második hazám, szívben, lélekben és elmémben francia vagyok. Állampolgárságom nincs hozzá, így ma nem szavazhatok, de mérhetetlen izgalommal tölt el, hogy mi lesz a mai nap és a két hét múlva tartandó második fordulónak a kimenete. Remélem, hogy a józan ész fog győzni és nem szavazzák meg a szélsőjobboldalt. Elég komolykatasztrófa lenne… Tovább »

Volt régebben egy blogom, de sajnos eltűnt az oldal. Igazából nagyon szerettem írni, csak mostanában egy kicsit elmaradt (az elmúlt 5 évben, mondjuk). Kissé sok minden változott az életemben azóta. Banki vezetőből előléptettem magamat középiskolai tanárrá. Vélhetően azt fogja mondani a kedves olvasó, hogy teljesen abnormális vagyok, de hidd el, hogy nem. A világ legjobb dolga… Tovább »