Szülinap

Ma van a 43. Ilyenkor az ember mérlegel, emlékezik, megsirat, ünnepel, örül, hogy egy napig mindenki rá gondol. Meg dolgozik. Meg mosolyog, meg megköszön és jókedvű és vizsgáztat és értékel, dolgozatot irat, órákat tart, aktivizálja magát. Aztán érkezik egy e-mail, amit igazándiból nagyon – nagyon várt és a dohánybolt előtti parkolóban elolvassa és elkezd sírni, mint egy óvodás és úgy érzi, hogy a szíve megszakad a fájdalomtól, az elmúlástól. Nem lát ki a fejéből, mert potyognak a könnyei. Pedig AZT hitte, hogy ez most jó lesz, de a távolság, a leküzdhetetlen óceán… a megfutamodott férfi, aki feladta. írt. Azt, hogy mennyire jó dolog voltam az életében. Ő is az enyémben, de még 3 hét elteltével is csak sajogni tudok minden részemben. Inkább nem is gondolni rá. Ennyi a megoldás.